Sziasztok!

A mai nap talán az eddigi legjobb volt. Hihetetlen jól éreztem magam a gyakorlaton. A műtét, amin ma részt vettem egy CABG volt (coronary arteric bypass grafting). Ez a műtét elég összetett, több fázisból áll. Először a beteg lábát operálják, mely során egy igencsak hosszú vénát kipreparálnak, eltávolítanak a betegből. Később ezt a vénát használják fel a szív operációja közben. Ez a következő fázis, amikor a szegycsonton keresztül felnyitják a mellkast. A műtét közben a szív működését felfüggesztik, a vért egy külső szívmotoron keresztül vezetik át, itt oxigenizálódik, majd ezt visszavezetik a betegbe. Ezzel egyidőben a lélegeztetés sem zajlik tovább, hiszen a gép ellátja ezt a feladatot is. Így a sebészek nyugodt körülmények között, mindenféle szervek mozgása nélkül dolgozhatnak  a szíven. A korábban kipreparált vénadarabot arra használják fel, hogy a koszorúerek és az aorta között létrehozzanak egy utat, ami biztosítja a szívizom vérellátását. Erre többnyire akkor van szükség ha a koszorúereken jelentős szűkület van és a vér átáramlása korlátozott. Így egy áthidaló éren keresztül megoldott a szívizom vérellátása. Az anesztes részről remek szögből nézhettem végig a műtétet, még sosem láttam ilyet, főleg nem ilyen közelből, azért volt ilyen nagy élmény. A csapat is nagyon jó volt, az anesztesek nagyon kedvesek voltak és nagyon sokat magyaráztak, tanítottak a műtét során. A műtétek közben szokott szólni zene, a sebész még dalra is fakadt néha. Nagyon jó hangulatban telt ez a jó pár óra (5).

Délután újabb futást terveztem be. Próbáltam most is előre megtervezni egy útvonalat, ami kb. 6 kilométernek felel meg. De nem számoltam az olyan apróságokkal, hogy valahol elfogy a járda, vagy éppen az iskola előtt szinte lehetetlen a járdán elférni, vagy az úttesten átkelni. Nem vicc, ami a filmekben szokott lenni, hogy vannak, akik a forgalmat irányítják, annyian jönnek autóval a gyerekért az iskolába, jó nagy torlódás tud kialakulni. És tényleg ott állt egy nő, egy STOP táblával a kezében, amit olykor az egyik irányba, olykor a másik irányba tartott fel, attól függően kit akart megállítani. És akkor még nem említettem az iskolabuszokat, amik egymás után jönnek és veszik fel a gyerekeket. Tipikus amerikai dolgok.

Ma végre sikerült elintéznünk az itteni BKV-nál, hogy kihasználjuk a diákságunk előnyeit. Kellett feltölteni fogadónyilatkozatot a kórháztól, angol nyelvű jogviszony igazolást az egyetemtől, de így végre elfogadták, hogy diákok vagyunk. Így 1,25 dollár helyett, csak 0,6 dollárba kerül egy útra a busz/villamos. Bérlet sajnos továbbra sincs, csak ilyen egy útra szóló jegyek. De így is sokat spórolunk ezen.

Holnap az utolsó napunkat töltjük az anesztes társasággal, meg is próbáljuk aláíratni a külföldi gyakorlat elvégzéséről szóló igazolást. És természetesen kiélvezzük az utolsó napunkat Velük!