Sziasztok!

A mai szombat különleges volt. A közeli metodista templomban istentiszteletet tartott egy magyar lelkész. Minden évben négy alkalommal jön el ebbe a templomba a hívők kedvéért. Igazság szerint én nem vagyok református, de így is nagy élvezettel hallgattam végig az istentiszteletet. Jó érzés volt újra magyar környezetben templomban lenni.

A délután további részében pedig a Houston-i magyar református egyház szervezésében egy Batyus bált tartottak a templomban március 15-ei megemlékezéssel egybekötve. Volt egy kis műsor is. A gyerekek énekeltek és elmondták a Nemzeti dal-t, két felnőtt is szavalt egy-egy verset, valamint egy magyar lány a férjével operát is énekeltek. Persze az ünnepség kezdetén közösen elénekeltük a magyar himnuszt! Szerintem mindenki lelkét átjárta az ünnepi hangulat, jó volt egy ekkora magyar közösségben tölteni ezt az időt! Voltak idősebbek, fiatalabbak, sok-sok gyerek, van aki 40 éve él Amerikában, van aki 7 éve, de a gyökerek azonosak. Mindenki szívében ott van Magyarország! Több mint 100-an vettek részt ezen a rendezvényen. Számomra döbbenetes, nem számítottam rá, hogy ennyi magyar él Houstonban. És biztos vagyok benne, hogy nem is volt itt mindenki, aki itt él. Jó volt elbeszélgetni az emberekkel, meghallgatni a történetüket, ők hogyan kerültek ide. A batyus bál persze nem lett volna teljes a sok-sok finomság nélkül, amit mindenki otthon készített el. A legtöbben valami jó kis magyar specialitással készültek, volt gombapaprikás, uborkasaláta, lecsó, pörkölt, rakott palacsinta, és az a finom diós süti, amit mindenkinek a nagymamája készített, aminek a hivatalos neve talán diós félhold. Isteni finom volt minden, és nagyon jól estek a magyar ízek! Nagyon szuper ötlet volt, hogy elmentünk! A délután legnagyobb részében eszembe se jutott, hogy Amerikában vagyok!