Sziasztok!

Ma fél 6-ra állítottam az ébresztőt. Nem mondanám, hogy jólesett. Ami miatt még nehezen indult a mai nap, hogy olyan korán keltünk, hogy Carmen még nem volt ébren, így a kávéfőzőt sem kapcsolta be. Én meg nem tudtam, hogy kell kezelni, úgyhogy kávé nélkül indult a nap. Mindenesetre most este megkérdeztem, hogy kell használni, így holnap már nem ütközhetek akadályba reggel.

7-kor ott voltunk az Ér-és Szívsebészeti műtőblokknál. Itt kezdtük Katával az anesztézia gyakorlatunkat. Egy jófej dokinak be is mutattak minket, rá szokták sózni az orvostanhallgatókat :D Megmutatott egy-két dolgot nekünk, hol tudunk beöltözni a műtéthez. Rögtön mondta is, hogy ő az 1-es műtőben lesz, hozzá csatlakozzon egyikünk, másikunk meg egy másik műtőbe mehet. Én mentem ezzel a dokival. Egy pacemaker csere volt kiírva. bemutatkoztam a többi anesztes kollégának, de olyan nagy volt a sürgés forgás, kicsit útban éreztem magam. Gondoltam, úgyis mire beindul a műtét, akkor megnyugszanak a körülmények, és akkor majd biztos magyaráznak. Közben a fődoki lelépett, úgyhogy ráhagyott a másik két kollegára. Nem kifejezetten voltak azok a beszédes dokik. Ha kérdeztem, akkor válaszoltak, de nem nagyon mondtak maguktól dolgokat. A műtét elég érdekes volt. Az előkészületeket most teljes egészében láthattam, eddig többnyire nem az anesztes dolgokkal foglalkoztam, amikor műtőben voltam. Nagyon szuper felszerelésük volt, meg volt a kis birodalmuk. Ami a legjobban tetszett, és nem tudom, hogy Magyarországon ez pontosan hogy működik, de egy hihetetlen menő táblázatuk volt a gépen, amiben vezettek mindent. Főképernyőn a gyógyszerek voltak láthatók, de számos fület meg lehetett nyitni, ahova bevezették az egyes aneszteziológus által elvégzett beavatkozásokat. Mint például centrális, radialis, femoralis kanül behelyezés és ezek körülményei, próbálkozások száma, volt e ultrahang vezérlés. Ami még számomra érdekes volt, és miután otthon sem voltam még szív műtéten, nem tudom, hogy csinálnak e ilyet, de a műtét alatt végig volt egy endoszkóp a beteg nyelőcsövében, ahonnan ultrahangon figyelték a szívet (transoesophagalais ultrahang). Ezeknek a részleteit is beírták a gépbe. Hihetetlen egyszerű volt a rendszer felépítése, először láttam és mégis az egészet tudtam követni. Ami még a sebészeti oldalról nagyon tetszett, egészen apróság, de számomra jópofa, hogy volt egy felakaszthatós hosszúkás műanyag tasak, melynek sok kis apró zsebe volt. Oda tudják a zsebekbe egyesével beletenni a műtét során használt törlőket. Ezeket a műtét után mindig megszámolják, hogy ne maradjon egy se a betegben. Ez a tasak nagyon praktikus. Csinálni semmit nem csináltam egyenlőre, mostmég a megfigyelés szakaszában voltam, de ídővel elképzelhető, hogy hagynak majd csinálni egy-két dolgot. Ez a műtét több mint három órát tartott a beteg felébresztéséig. Nagyon hosszú volt, úgyhogy ezután el is engedtek minket.

Ádámmal kiterveltük már, hogy ma ki is próbáljuk a konditerem adta lehetőségeket. A konditerem a 23. emeleten van, hihetetlen szép a kilátás. Az idő elég borus volt, látni is lehetett a távolabbi felhőkarcolókon, hogy a tetejük a felhőben van. Gyönyörű volt, kíváncsi leszek rá napos időben is. Kipróbáltunk jó sok gépet. A legjobban a futópad tetszett. Ez a kilátás előtt futni sokkal élvezetesebb. És el is felejtettem azt figyelni, hogy na  mennyit futottam már, elég lesz e már, fáradok stb. Amire viszont érdemes figyelni, hogy a sebesség itt mérföld/órára van állítva. Így amikor kezdésnek felnyomtam a sebességet 6-ra, hogy tempós sétával kicsit melegedjek, akkor konstatáltam, hogy ez baromi gyors és futnom kellett már :D

Mire hazaértünk már igencsak megfáradtunk, de ebédelés után még neki álltunk főzni a következő napokra. Joghurtos fokhagymás csirkét készítettem színes tésztával. Nagyon jól sikerült. A mosás is tervben volt, de elnapoltuk, mert már senkinek nem volt kedve foglalkozni vele. Úgyhogy holnap azt is megejtjük :)

Holnap csak fél 8-ra kell mennünk, szinte kipihenhetem magam :D

Már egy hete, hogy itt vagyok. Nehezen indult be, de azt hiszem mostanra már kezdem érezni a helyem ebben a nagyvárosban. Kezdem megszokni az ittlétet. Ha meg tényleg beindul a gyakorlat (ez a hét az ünnep miatt csak csonka hét volt ugye), a mindennapi kelés, gyakorlat, olykor edzés, főzés, mosás, akkor meg lesz a rendszer az életünkben. De ettől függetlenül nagyon hiányzik az otthoni lét, hiányoztok!

Puszi <3