Kedves olvasóim!
Tegnap megkezdtem első napomat a sebészet gyakorlaton. Reggel 7 órakor várt a vezető rezidens a Smith Tower-ben a rezidens szobában. Itt 7 órakor el is kezdődött a reggeli megbeszélésük. Én is kaptam egy beteglistát, így követni tudtam kiről beszélnek éppen. Ezután átmentünk a műtőblokkba, ami a Walter Tower-ben van. Ez ugyanaz a műtőblokk, ahol eddig anesztézia gyakorlaton voltam, mivel a sebészetet is szív-és érsebészet vonalon töltöm. Itt az öltözőben újra belebújtam a scrubba, majd elmentünk vizitelni a főorvossal és egy másik doktornővel. Ennek során megnézhettem végre milyenek is a betegágyak a Methodistban. Az intenzív osztály nagyon modern benyomást kelt, egyszemélyes szobák vannak, és minden két betegre jut egy nővér. A szobákban többnyire van egy másik ágy, ami a hozzátartozónak van fenntartva. A VIP szobákban továbbá két külön álló „lakrész” van kialakítva, egy a betegnek és egy a hozzátartozónak, plusz valamiféle szobaszerviz is működik, ami nem az egészségügyi szükségletekre vonatkozik. A neurológiai betegágyakat volt még lehetőségem megnézni, itt két ágyas kórtermek vannak, de ezek is nagyon modern benyomást keltenek.
A vizit után a műtőben folytattuk napi teendőinket. Az első műtéthez be is mosakodtam. Ez olyan műtét volt, amit már korábban részleteztem, végig sugarazás mellett zajlott, így először ólomköpenybe bújtam, majd arra vettem rá a steril köpenyt, kesztyűt. A műtét alatt túl sok mindent nem tudtam segíteni, de a végén a sebek zárásánál már annál többet. A doki megmutatta pontosan milyen öltést kell használni és a seb egy részét én zártam be, a másikat meg ő. Mondta, hogy nagyon szépen dolgoztam, bár kicsit lassan, de azt mondta ez nem gond. A második műtétnél nekünk igazából csak a seb zárása volt a feladatunk. A beteget előző nap műtötték aorta aneurysma ruptura miatt, a műtét végeztével nem zárták be a sebet. Mi tulajdonképpen egy áttekintő műtétet végeztünk, megnéztük minden rendben van e hasüregben. A sebzárásnál megint tudtam segíteni. Összességében azért elég fárasztó volt ez a két műtét, de úgy gondolom ebbe azért bele lehet jönni idővel, megszokja az ember.
Ma pedig már a második napomat töltöttem a sebészeten. Már 6.30-ra berendelt a doki, bár a megbeszélés ma is csak 7-től volt. Utána pedig ma egy kisebb műtőbe mentünk, a Jones Towerbe. Itt három kisműtéten is részt vettem. A bemosakodás már nagyon pöpecül ment, és ma már a steril köpeny felvételét sem rontottam el. Meg van ennek a pontos menete, hogy mihez nyúlhatok a kezemmel, mihez nem, mihez csak miután a steril kesztyű is rajtam van, szóval ezt nehéz fejben tartani. Tegnap volt, hogy a köpenyt le kellett vennem és rám adtak egy újat, mert rossz helyen fogtam meg. De ma sikerült minden elsőre. A műtétek közül az egyik egy peritoneális hemodialízishez szükséges kanül beültetése volt, ez laparoscop segítségével volt megoldható. A másik kettő pedig arterio-venosus fistula sebészi kezelése volt. Mindegyiknél tudtam valamit segíteni, apróságokat ugyan, de ezt is élvezettel csináltam. Azért én mindig is szerettem az ilyen manuális dolgokat. Műtéttanon is szívesen varrogattam a disznólábakat :) Délben átmentem a neurológiára, ahol Kata csinálja most a gyakorlatát. Minden délben van nekik egy kiselőadás, amit a rezidensek tartanak. Mindig valamilyen kisebb témát, betegséget adnak elő egy esetismertetéssel egybekötve. Nagyon hasznos tud lenni, milyen jól fog ez jönni, majd az utolsó hetekben, amikor már a neurológia szigorlatra kell majd készülnöm. Közben ebédelési lehetőség is van. Ez eléggé hiányzik a műtős szakterületekből, nincs meg az ebéd fix időpontja, nehéz tervezni. Délután egy kis edzést beiktattam levezetőként. Most próbálok egy edzéstervet összeállítani mikor, mennyit, miből, hogy kihasználjam a csodás konditerem adta lehetőségeket, meg hogy még van időm ilyenekre.
Este pedig Miki bá közös vacsorázásra invitált minket. Ő főzött szárazbab levest, csülökkel, ahogy mi is csináljuk otthon. Nagyon finom volt, jól estek a hazai ízek.
A mellékelt kép egy reggeli kép, meg ne tévesszen senkit. Olyan korán kell járnom, hogy még sötét van, de cserébe a látvány kárpótol.
