Kedves olvasóim!

Az elmúlt három nap történéseit ma írom le Nektek egy bejegyzésben.

Hétfőn újra kezdetét vette a gyakorlat. A megszokott fél 8kor érkeztünk a kórházba, megnéztük a műtéti kiírást és választottunk műtétet, ahova szívesen csatlakoznánk. Én megint egy robot vezérelt beavatkozást választottam. Ivor- Lewis oesophagectomiát végeztek. Ezen műtét során a nyelőcső egy részét, melyben szűkület van (általában daganat miatt) eltávolítják, a gyomrot felhúzzák a mellüregbe és egyesítik a megmaradt nyelőcsővel. Ez a technika kombinált laparotomiát és jobb oldali thoracotomiát igényel, emiatt igen hosszadalmas. A műtét még úgy is, hogy robot asszisztálva zajlott, előreláthatólag 10 óra hosszúnak bizonyult. Én csak a műtét harmadáig voltam jelen, de amit addig láttam az lenyűgöző volt. Gyakorlat után kis levezető kondizás (20 perc spinning, 20 perc hegymenet a futópadon). Haza fele már szinte meggyulladtam olyan meleg volt. 22 fokot írt a hőmérő. Hihetetlen tavaszi idő volt.

Kedden egy újabb izgalmas nap elé néztünk. A kórházban két szívműtéten vettem részt. Az egyik egy aorta billentyű feletti idiopátiás stenosis megszüntetése volt, a másik pedig egy mitrális műbillentyű behelyezése. A sebészek feje feletti lámpákba egy kamera van beszerelve, mely rögzíti, amit csinálnak és ezt kivetítik mindig a falon lévő kijelzőre. Így hihetetlen közelségből láthatom, hogy mit csinálnak a sebészek. Az első műtétnél a szűkületet kalcifikáció okozta, ezt aránylag hamar megoldották. A mitrális műbillentyű behelyézese viszont elég időigényes tud lenni. Mindkét szívműtét nyílt mellkasi műtét volt, a műtét közben a szívet leállították és extracorporális szívmotort használtak a test műtét alatti megfelelő vérellátása céljából. Amikor véget értek a műtétek, hazafele vettük az irányt. Ahogy kiléptünk a kórházból, megint eszméletlen melegség csapott meg minket. Kint már 23 fok volt. Rövid újjú pólóban mentem végül haza. A buszon meg már a klímát is bekapcsolták. Mint nálunk nyáron. Nagyon érdekes itt az időjárás. Hirtelen és nagy mértékben tud változni a hőmérséklet. Na és akkor azt még nem is jegyeztem meg, hogy amúgy mennyire furcsa, hogy januárban 23 fokban, rövid újjú pólóban sétálok haza. Délután miután ilyen szuper idő volt elmentem futni. 6 km-t futottam, rövidnadrágban, rövid újjúban, a menetszél is olyan meleg volt. Eszméletlen!

Ma viszont két hete, hogy itt vagyunk. Szinte hihetetlen. Ha azt vesszük gyorsan elment, hiszen annyi minden történt velünk. Városnézés, múzeumlátogatás, kirándulások, és már a műtőkben is egyre otthonosabban mozgunk. De közben még mindig úgy érzem, mintha csak pár napja érkeztünk volna. Úgy érzem kezdem megszokni az itteni életet, de közben mégse. Azt gondolom, azért teljesen átállni és otthonosan érezni magunkat majdnem 10.000 kilométerre az otthonunktól nagyon nehéz. Pedig igazán nem panaszkodhatunk, hogy nem vagyunk elég otthonos környezetben. Hiszen a házigazda, Miki bá is magyar, itt vagyunk egymásnak mi is és ma még egy emberrel bővült a csapat. Ma végre találkozhattunk a tutorunkkal. Vele eddig egyszer találkoztam tavaly márciusban, amikor interjúztatott minket a pályázat részeként. Azóta most először. Ő egy magyar orvos, aki már régóta itt dolgozik a Methodistban. Magyarországról tért vissza a napokban, ma reggel találkoztunk vele, meghívott minket egy kávéra és közben beszélgettünk. A délelőtt további részében pedig a szokásos beöltözés után irány a műtő. Ma egy TAVR (transcatheter aortic valve replacement) műtéten voltam. Ez nem más, mint az aorta billentyű cseréje katéteres úton, anélkül, hogy felnyitnánk a beteg mellkasát. Ez a műtét pont amiatt, hogy a femorális artérián bevezetett katétert lássuk hol halad, folyamatos CTA (CT- angiográfia) vizsgálat végzése közben történik. Emiatt mindenkinek aki a műtőben tartózkodik ólómköpenyt kell viselnie. Ezek itt a Methodistban nagyon jópofák, mindegyiken más-más minta van. Van kaktuszos, legós, cápás, kosárlabdás és még sokféle színes változat. A súlyában viszont semmi különbség az otthoniakhoz képest. Rettentő nehéz. Fárasztó ebben végig állni egy-egy műtétet. Visszatérve a műtétre, az artérián bevezetett katéterrel el tudjuk juttatni a műbillentyűt az aortabillentyű szintjére. Ez a technika minimál invazívnak számít, a beteg sokkal hamarabb gyógyul, mintha nyílt szívműtéten esett volna át. Szerencsére a műtét komplikáció mentes volt.

Délután a tutorunknak vendége volt, a houstoni magyar konzul, akinek megmutatta a kórházat. Mi mint a kórház új munkatársai szintén örömmel vettünk részt az „idegenvezetésen”. A kórház számos helyét felfedeztük. A DeBakey Heart and Vascular Centert, a kutató intézet egyes részeit. Fantasztikus helyeken és hihetetlen felszereltséggel zajlanak a kutatások, a rezidensképzés. Csak ámultunk és bámultunk a legtöbb helyen. Megtudtunk pár új információt a kórházról. Nagyjából 1400 beteg ágy van, majdnem 100.000 dolgozóval. A robot, amiről már korábban írtam, a Da Vinci Xi, nagyjából 1,8 millió dollárba kerül, itt több is van. Nekünk sajnos Magyarországon még nincsen. A legújabb tornya a kórháznak a Walter Tower, itt vannak a legújabb szív- és érsebészeti műtők. 15 műtő van, ebből 4 hibrid műtő, melyek hihetetlen nagyok, egy megszokott műtőnél nagyjából négyszer nagyobbak, felszerelésük amerikai viszonylatban is az egyik legkiemelkedőbb. Mi is ezekben a műtőkben töltjük a gyakorlatot, egyenlőre az anesztézia oldalán. Egyszóval azt hiszem, hogy a lehető legjobb helyre sikerült eljutnunk gyakorlati kereteink között. 

További szép hetet Nektek!