Halihó!

A mai nap a Houstoni lét legfontosabb programjával telt. Ellátogattunk a NASA Nemzetközi Űrállomásra. A 2018-as év utolsó programjának ez nagyszerű választás volt.

Mivel elég messze van az űrközpont és busszal vagy 2 óra lett volna sz út, úgy döntöttünk kicsit kényelmesebbre vesszük a dolgot, ígyhát kocsit béreltünk. Az Enterprise nagyon jó áron kínálja az autóit, így hozzájuk mentünk. Economy kategóriájú autót választottunk és nagy szerencsénkre egy csodás kocsit kaptunk. Egy tűzpiros  Hyunday Elantrával vágtunk neki az útnak. Ha 25 év alatti névre írják a foglalást az 10 dollárral többe kerül, mint ha 25 év feletti az illető. Miután csak én vagyok 25+, ezért az én nevemre foglaltunk és emiatt nekem is kellett vezetni. (Plusz sofőr megadása megint további 10 dollár) Természetesen automataváltós volt az autó, nagyon egyszerű volt használni, imádtam vezetni. Az útat is könnyen megtaláltuk, minden flottul ment.

Az űrközpontba nyitás után fél órával értünk oda, de már kismillióan voltak. Rögtön be is álltunk a sorba, hogy részt vehessünk a NASA Tram Tour-on. (1 órát álltunk sorba, amikor végeztünk a sor már hatszor akkora volt, mint amikor mi beálltunk, és akkor 2 óra sorbanállási időt írtak ki) De azt kell mondjam megérte nekünk is kivárni. Egy kisvonathoz hasonlító járművel vittek körbe minket a NASA területén és hangszórón hallgathattuk az idegenvezetőt. Útközben egy két őzikét is láttunk. Ez elég random volt. Az út során elvittek minket a tesztüzembe, ahol az űrhajózáshoz szükséges minden elképzelhető dolog tesztelésével foglalkoznak. Mindent szimulálnak, szintúgy a súlytalanság állapotát, hogyan viselkednek a dolog gravitáció hiányában. Nagyon izgalmas volt. A második állomása a túránknak egy hatalmas űrhajóhoz vezetett. Ez a Saturn V, melyet arra terveztek, hogy az embereket eljuttassák a holdra. Az úrhajó mellett végigsétálva minden eleménél részletes információt kaptunk az adott rész működési sajátságairól. A kiállítás másik részeként pedig minden egyes Apollo küldetésről megtudhattunk pár érdekes dolgot. Miután visszatértünk a központi helyre elindulunk önállóan a további felfedezésre. Számos űrhajót láttunk, igazit, makettet, kívülről, belülről. Az egyik számomra legjobb dolog az a holdraszállás életnagyságú megelevenítése volt. Mintegy makett, csak sokkal nagyobb. Valahogy ezek engem mindig lenyűgöztek. Ezenkívül megnéztük az űrhajós ruhák kiállítását és részt vettünk egy „Élet az űrben” előadáson. Továbbá volt lehetőségünk holdkövet és marskövet is tapintani. Ez ám a kiváltság :D 5 órakor zár a kiállítás, hát mi ¾ 5-kor jöttük el. Azt hiszem kimaxoltuk.

Már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy egy hihetetlen tipikus amerikai étterembe mentünk kajálni, a Denny’s-be. Ez talán van akinek ismerősen cseng a Télapu című filmből. Miután Scott Calvin elégeti a pulykát karácsony este elviszi a kis Charlie-t a Denny’s-be, mondván: „A Denny’s-t mindenki szereti. A Denny’s mindig nyitva van.” Mi se csalódtunk szilveszter este, nyitva volt. Pont 5 órakor értünk oda, amikor is Nálatok éjfélt ütött az óra, úgyhogy mindhárman nagyban telefonálgattunk és üzeneteket küldtünk Nektek, hogy legyen boldog az új évetek. Közben a rendelésünk is megérkezett, hihetetlen nagy adagokat adnak mindenhol, és nagyon fini is volt. Én ilyen csirkehúsos, bacon-ös, sour cream-es, krumplis dolgot ettem.

Vacsi után haza fele indultunk. Mielőtt visszavittük az autót megtankoltuk. Negyed tankkal kaptuk, úgyhogy kb annyira akartuk mi is feltölteni. Érdekes itt a benzinkút. Először bementünk fizetni, 3 gallont kértünk, majd fizetés után oldotta fel a kutat és akkor tudtunk a 3 gallont beletölteni. Nem is tudtunk volna többet, elállt a benzin. Az autókölcsönző már zárva volt, de mondták, hogy ha leparkoltunk dobjuk be a kulcsot a dobozba, úgyhogy így is tettünk.

Otthon kicsit szusszantunk, ittunk Miki bával egy pohár pezsgőt, aztán Ádámmal bementünk a városba egy kis szilveszterezésre. Egy órát buszoztunk nem a legtökéletesebb helyre. Mire odaértünk már nem jártak a buszok, így nem tudtunk tovább azzal menni. Gyalog 25 percet írt a Google Maps, úgyhogy Ubert hívtunk a mobilnetről. Tök jól oda is értünk a célállomásra. Ez a City Center. Kicsit olyan volt, mint a Vörösmarty tér. Élőzene volt, az emberek táncoltak, énekeltek. Éjfélkor volt visszaszámolás, majd egy tűzijáték. Mi ketten egyedül a Magyar hímnuszt hiányoltuk. De igazság szerint amerikai hímnusz se volt, így tűnik itt nem szokás. Ahogy kivergődtünk a tömegből, próbáltunk hazafelére is Ubert hívni, de a mobil netünk nem működött. Valószínű le volt terhelve minden hálózat. Étteremről étteremre jártunk hátha valahol rá tudunk csatlakozni a wifire. Már azért eléggé aggódtunk, hogy mi lesz velünk, de aztán végül valahol elkaptunk egy wifit és hívtunk egy Ubert. Én már olyan fáradt voltam, hogy elaludtam a kocsiban, de azért nem felejtettem el kiszállni.

Jó volt hazaérni és lefeküdni, nem is volt erőm megírni a beszámolót. Ezt ma írtam (jan.1), de talán így is jó :)

Boldog Új Évet mindenkinek , aki olvassa!