Sziasztok!

Sajnos borzasztóan aludtam, először hideg volt, aztán meleg, elaludni is nehezen tudtam, sokat forgolódtam, többször ki kellett mennem a mosdóba. A takaróm olyan nagyon vékony, igazából mintegy ágytakaró, vagyis ez pont az. De már kaptam egy másik plédet amit használhatok, meg azt is megmutatta Carmen, hogy kell a termosztátot átállítani, most fölvette 26 fokra, így megsülünk.

A ház eszméletlen gyönyörű és nagy. Tipikus amerikai kertvárosi ház. Nincs kerítés sehol, csak autófeljárók, amiken hihetetlen nagy autók parkolnak mindenhol. A mi házunk emeletes, az emeleten vannak a szobáink, nekünk Katával a jobb oldalon, az a lány részleg, és van egy közös fürdőnk, a másik oldalon is két szoba van, de most ott csak Ádám van, neki is van egy fürdője. A szobám hatalmas, két nagy gardrób szekrény is van, hatalmas ágy, komód tükörrel és egy íróasztal. A felső szinten van egy közös nappalink TV-vel, zongorával. Az alsó szinten is van egy nappali, amerikai konyhával, ami szintén hatalmas és gyönyörű. Minden hatalmas és eszméletlen. Persze a karácsonyi dekor is, a házunkban nagyon szép és igényes, a szomszéd házon egy kicsit giccses, de ez azt hiszem beletartozik. Egyszóval minden fantasztikus! Elvileg a ház 1,5 millió dollárt ér.

Délelőtt elmentünk a kórházba a drug tesztre, ahol pisi mintát kellett adni. Nos nekem „szerencsére” olyan kevés volt, hogy mondták, hogy akkor még ücsörögjek itt egy kicsit, igyak sok vizet, és akkor neki futunk mégegyszer. De legalább szuper volt a hely, a 23. emeletről csodás volt a kilátás. Aztán végül sikerült megcsinálni a tesztet, bár az eredméynt még nem tudom.

Ezután elmentünk ebédelni a Chipotle nevű mexikói helyre,  egy jó nagy burritot ettem. Nagyon finom volt! Tele volt zöldséggel, hússal, rizzsel, szósszal.

Aztán villamossal elmentünk a BBT nevű bankba, hogy beváltsuk az ösztöndíjak csekkünket, amit a kórházban vettünk át, de sajnos kell hozzá az útlevelünk, az meg nem volt nálunk, szóval üres kézzel jöttünk haza. Mondjuk közben a Downtownban sétálgattunk, megnéztük a hatalmas felhőkarcolókat, habár a kórházak is mind azok.

Itt minden olyan hihetetlenül nagy, az utak, a házak, az épületek, az autók. Minden autó olyan mintha az európai autókra ráraktak volna még egy autót. Sok a Ford meg a Chevrolet, néhány Merci, egy BMW-t is láttam, meg sok amerikai márka, amiket nem ismerünk. A kórházak is hatalmasak, ugyan eddig csak ügyinézés volt, de ez a benyomás is nagyon jó volt. a dolgozók hihetetlen kedvesek, mosolygósak, készséggel állnak rendelkezésünkre. Az utcán túl sok ember nincs, nem nagyon sétálgatnak, mindenki autóval jár. A tömegközlekedés jónak bizonyul, de azon nagyon sok creepy ember utazik, úgyhogy azzal majd vigyázunk.

Hazamentünk villamossal és busszal. Kicsit szusszantunk, majd elmentünk Carmennel autóval a bankba, ezalkalommal már útlevéllel, így hozzájutottunk a pénzünkhöz, ami nagyon jól jön az ittlétre. Ezután bevásásroltunk a közeli boltban, HEB a neve. Vettünk sok mindent, reggelire, vacsorára valót, meg némi alapanyagot ebédekhez ha főznénk. Vettünk csirkemellet is, amit lefagyazstottunk, így jó lesz bármikor levenni a fagyiból.

Mire visszaértünk a boltból Miki bá várt minket meleg étellel, kis hazai ízként harcsapaprikást varázsolt az asztalra. Most ettem először, de nagyon ízlett, bár nekem picit zsíros volt a szaftja. Ezek után beszélgettünk még velük erről arról, kiderült, hogy a testvére újpalotán lakik :D

Az idő egész nap kedvező volt, 17 fok körül, a nap is sütött, szóval olyan tavaszi-őszi idő volt.

Estére meg maradt a kicsomagolás, most már mindkét bőrönd üres, berendezkedtem hellyel közzel a szobában. Most 10 óra van. Már igazából 4 óra óta olyan álmosság van rajtunk, szokni kell ezt az időeltolódást. De így 10 fele már lefekhet az ember úgy gondolom.

Holnap az állatkertbe és a természettudományi múzeumba tervezünk elmenni!

Mikor ezt megnézitek, már reggel lesz, úgyhogy Jó reggelt Nektek! Puszi